Fekete Melinda klinikai szakpszichológus vagyok, évek óta terápiás keretek között emberekkel foglalkozom. Az elmúlt években arra figyeltem fel,
hogy nők és férfiak mind többen és többen keresnek fel szerelmi bánatukkal azért, hogy segítsek feldolgozni érzelmi válságukat. Kicsúszik a
talaj a lábuk alól, önmagukat hibáztatják és képtelenek objektíven szemlélni a történteket. Én viszont érzelmileg érintetlen vagyok, ezért a
szemükre téve egy „ szemüveget” másként próbálom láttatni a dolgokat. Ők pedig látják és megértik. Még azt is megértik, hogy ők mit csináltak
rosszul, sőt, tanulnak az esetből, hogy legközelebb ne kövessék el ugyanazt a hibát. Megértik, hogy ugyan fájdalom, amit most éreznek, de a
fájdalmat megélve és feldolgozva erősebbek lesznek, tapasztaltabbak. Csakhogy a fájdalmat fel kell dolgozni és ami lényeges, hogy sebek
nélkül kell kijönni belőle. Az eredmény: visszanyerik megtépázott önbizalmukat és pár találkozás után, lelkileg megerősödve továbbmennek.
Mikor pár hónap elteltével kapok egy e-mail-t, hogy átgondolva azokat a dolgokat, amiket megbeszéltünk, társra talált és úgy tűnik, igazi társra,
azt gondolom, a mi találkozásunknak volt értelme mert boldogságot hozott. Lehet, hogy Vörösmarty Mihálynak mégiscsak igaza volt?
Szerintem mindenképpen!
Ha romba dőlnek legszebb álmaid,
Reményeid el ne hagyjanak!
Ne csüggedj, mert csüggedni nem szabad!
Hisz nem egyszer az összedőlt rom felett
A legszebb virág fakad!”
(Vörösmarty Mihály)
Szép vers. A mai világban egy szerelem elvesztése után én
pontosan azt látom, hogy a remény vész el. A remény, hogy
egyáltalán lesz másik szerelem. Manapság nagyon nehéz
az érzelem területén értékre lelni, egy olyan emberre, aki
úgy szeret minket, ahogy vagyunk. Nem akar azonnal
megváltoztatni és nem csak kapni akar, hanem adni is.
És miután nemhogy ilyet, hanem társat találni is nagyon
nehézkes, az ember mindent megpróbál a meglévő
kapcsolatával, amit csak lehet. Feladja a személyiségét,
mindent eltűr, megalázkodik, csak ne hagyjon el.
Azután pontosan ezért hagy el.
Ne csüggedj!” De csügged, mert elhagyták, pedig ő mindent megpróbált. Az eredmény? Elvesztette az önbizalmát, most hogyan tovább?
Ezt a csalódást fel kellene dolgozni, de „nem látom a fától az erdőt”, és ilyen érzelmileg beszűkült állapotban nagyon nehéz. Ráadásul a
sokadik csalódást még nehezebb feldolgozni, pedig manapság ez is gyakori. Az összedőlt rom felett a legszebb virág fakad!” Ezt pedig egy
szerelmi bánat esetén sokan úgy érzik, lehetetlen! Hogy jön egy boldog érzés? Lehetetlen!
Engem nem lehet szeretni, valamit rosszul csinálok!